No kérem szépen, van ugye az egyszeri poén: Az instruktor megkérdezi minden edzés elején, hogy van-e sérülés, és néha rá szoktam vágni, hogy "lesz..." erre most kivételesen jött válasz is: "így biztos". Akkor még nem tudtam, hogy tényleg így lesz, de ne vágjunk a dolgok elejébe.
Első rész:
A bemelegítés nem volt túl bonyolult. Futás, mindenféle erőgyakorlatokkal fűszerezve.
Még az elején kaptunk számokat, ami csak azt jelentheti, hogy gyakorlat közben véletlen szerűen párnázni fogunk. Ennek az az oka, hogy segít magasan tartani a pulzust, ezáltal nehezebb a gyakorlat.
A technika elég klasszikus, amit nem lehet eleget gyakorolni: Egyenes és köríves ütések védése, megtámogatva azzal, hogy közben fej-számolni is kell. Gyakorlatilag ez a legjellemzőbb támadási forma, így nem lehet eleget gyakorolni. Elég könnyen ment a dolog, leszámítva azt a tényt, hogy ilyenkor szoktam bucira verni az alkaromat (természetesen az alkarvédőm kint pihent a szekrényben, és csak az edzés végén hoztam be). A két hét kihagyás eléggé meglátszott rajtam, nehezen bírtam a tempót, és kevés volt az erő is bennem. A végén volt egy egészséges fight, de a kesztyűt inkább kint hagytam, így maradt a slow fight.
Második rész:
A mutatvány futással kezdődött, miközben különböző ütéseket gyakoroltunk, és a végére átment árnyékolásba. Most is megszámoztak minket, aminek örültem, mert tudtam, hogy jól meg leszek hajtva.
A technikában olyan helyzeteket gyakoroltunk amikor fogásból kell szabadulni. Nem mindenféle karfeszítésre kell gondolni, hanem pl: nem akarják elengedni a kezedet kézfogás után, vagy megfogják a csuklódat. ezek nagyon egyszerű gyakorlatok, de sokszor életet menthetnek. Mindegyiknek vagy egy "barátságos" megoldása is (ilyenkor csak szabadulunk, de nem támadunk ellen) ez akkor praktikus amikor sejteni lehet, , hogy nem támadni akarnak, csak kellemetlen a szitu, vagy esetleg olyan személy az ellenfél akiben nem akarunk kárt tenni. Nagyon egyszerűen lehet szemléltetni a dolgot: céges bulin/esküvőn megtalál egy részeg kolléga/rokon, hogy "Na te nagy krav-magás most mutasd meg mit tudsz!" Ilyenkor nyilván nem veszi ki jól magát ha előbb megrugdalom, mert másnap lehet magyarázkodni. A másik szitu elég egyértelmű: valószínűleg támadni akarnak, vagy pl nem látom az egyik kezét (amiben lehet penge, sokkoló, vagy bármilyen fegyver). Ilyenkor egyértelmű, hogy agresszíven kell megoldani a szitut, és majd elengedi a kezem, ha fáj neki.
Az edzés végén már rendesen elfáradtam, és még volt hátra egy érintős játék. Ez szerencsére elég jól ment (nem is értettem).
"lesz":
Mire este hazaértem, már kellemesen lenyugodtam. Már a víz sem folyt rólam annyira, csak farkas éhes voltam. A vacsi müzli volt joghurttal. Az üres edényt letettem, az asztal szélére, hogy meg írom a blogot, aztán majd kiviszem a konyhába. Itt követtem el a hibát. Valahogy megbillent a tál, és leesett. Éreztem, hogy megvágta a lábam, de nem nagyon idegeskedtem. lenéztem, és kb. ezt gondoltam: "nézd már, folyik a vér..." Sikerült olyan szerencsétlenül eltalálnia, hogy pont egy eret vágott el. Mondom semmi para szépen elszorítom. Aztán nézegettük egy darabig, majd megállapítottuk, hogy lehet, mégis csak kéne egy mentőt hívni, mert jobb a békesség... Mire kiért a mentő, már el is állt a vérzés. Kaptam rá egy kötést, és meghagyták, hogy polcoljam fel éjszakára.
A tegnapi nap eredménye: kellemes fáradtság (alig látok), érzékeny pontok az alkaromon (köríves védés), egy tapasz a lábamon, és két (kb. tenyérnyi) vérfolt a szőnyegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése