A krav-maga 50 árnyalata

Az idei évad második edzése meglehetősen izgalmasra sikerült.

Még edzés előtt volt egy rövid beszélgetésem Marcival (instruktor), hogy legutóbb volt-e izomlázam.
Mondtam, hogy csak egy kicsi, majd sokat sejtetően mondta, hogy majd most...

Ebből (és a bemelegítésből) sejteni lehetett, hogy földharc, vagy valami hasonló lesz. Sikerült végül is eltalálni mert fojtás volt.


Először egy head blokkal kezdtünk, mintegy bemelegítésként, és annak a szabadításával (szembenyúlás, fej hátraveszítése) majd megrugdalás...

Utána jöttek a különböző fojtási fokozatok: Amikor még éppen el akarnak kapni, amikor már elkaptak, és amikor már befogtak, és csak másodpercek vannak hátra... Ez utóbbi a legizgalmasabb, mert itt már magas, a pánik faktor. Mint a mellékelt ábra mutatta (az egyik kolléga konkrétan  megnézte a helyes fojtási technikát Marcin, aki el is ájult) kb. 4 másodperc alatt elveszti az ember az eszméletét, tehát gyorsan kell szabadítani, legalább annyira, hogy levegőhöz jusson az ember, a többit majd utána. A gyakorlás során előfordult sokszor, hogy pl. nem érte el a partner, a szememet, vagy egyszerűen átcsúszott  egy head blockba ami azért egy fokkal kellemesebb helyzet, mert szabadulni is könnyebb, meg mellesleg jobb az oxigén ellátás.

Tanultam megint valami újat, a fojtásnak létezik egy olyan fajtája is amikor nem az egész nyakat fogják át, hanem (hátulról) gyakorlatilag a nyakizom, és a gégecső találkozásánál marnak a nyakba + hátulról a hüvelyk ujj is szorít. Ez egyrészt baromira tud fájni, másrészt nem a torkot szorongatják, hanem célzottan a nyaki ütőeret (a szabadulási technika nem változik, csak az érzés)

A végén jött a szokásos párna szekció, majd a csukott szemes támadás.

Majd elvezetésként némi kesztyűzés.
Itt volt a következő történelmi pillanat, megszereztem az első klasszik monoklimat (na nem olyan mint a filmekben hogy a szemem körül fekete karika, csak egy diszkrét piros volt a szemem körül). valahogy úgy sikerült, hogy belekukucskáltam a kesztyűbe, ami kicsit lecsúszott, és valószínűleg a varrás cibálhatta meg a jobb szemem.
Így közel 2 nap távlatában már annyira nem zavaró, csak viszket  marhára, és bónuszként indul az izomláz a nyakamban és az állkapcsomban (hogy ott milyen izom lehet, az t nem tudom, de érzem...)

Rozsdapattintó

Úgy néz ki, hogy a Szeptemberi terv 33%-on áll, ami több mint a semmi, de még nagyon kevés. Egyelőre a futásról letettem, de legalább heti 2 alkalommal bringázok (ez csak addig áll amég szerelőnél van a kocsi, és vonattal közlekedem, utána majd a rossz időre fogva abbahagyom tavaszig...)

Szóval tegnap lejutottam edzeni. Kicsit fura volt a szitu. Úgy éreztem magam mintha először mennék: a régi arcok, kevés kivétellel eltűntek, de ez nem baj, mert vannak helyette újak.
Tartottam, tőle, hogy már az elején kidőlök (mert olyan sokat edzettem egész nyáron), de meglepően jól bírtam. A bemelegítés hamar eltelt (kivéve néhány pillanat az erősítésnél), majd jött a kés (azt hitszem ezt nem lehet eleget gyakorolni) az alapokat vettük: hadonásznak, kés a nyakon, mindezt mindenféle távolságból.

A legjobb rész az volt, hogy miután reccsent egy jó nagyot a térdem, szólt Marci, h akkor 10 guggolás (hiába: hatodik érzék...) ezt azért kihagytam. majd jött a párna. Kicsit szomorúan konstatáltam, hogy az általam hőn szeretett piros (kicsit nagyobb, és vékonyabb) párna kihaló félben van, és kénytelen leszek hozzászokni a feketéhez. De hiába no : "Ez az életben nem ám így megy..." Toltunk 3 kört majd kifulladva jöttek a tanult gyakorlatok csukot szemmel.
A végén volt keményítés is (titkon reméltem, hogy  erre nem sok idő maradt, de tévedtem) aztán már csak a nyújtás, és a hazaút maradt. Mindenesetre régen aludtam ilyen jól...