Guggolással kezdtem (3x50): Bemelegítésnek, és hogy kicsit megemeljem a pulzusom, megcsináltam 10 KM guggolást, majd nekiestem az edző sorozatoknak. Az tettszik a CC-ben, hogy amikor már azt hiszed, hogy ugorhatnál a következő szintre, akkor még mindig lehet javítani a technikán, és rá kell döbbennem, hogy korántsem hoztam ki mindent az aktuális szintből. A 3x50 guggolás simán menne, még a rendes guggolás is (na jó... az talán nem simán, de menne) A trükk ott kezdődik, ahol a feladat le van írva: vállszéles ,vagy kicsit nagyobb terpesz lehetőleg egyenes lábakkal. És itt van a kutya elásva. Gondolom nem én vagyok az egyetlen akinek a guggolás úgy kényelmes, hogy kifelé áll a lábfeje. Ha már nagyon könnyen megy a bicskaguggolás, akkor kicsit "tekerd" befelé a lábaidat, hogy minél párhuzamosabbak legyenek a lábfejeit. És viola, máris nehezebb a gyakorlat. Valamelyik nap vettem észre a sípcsontom mellet, hogy van valami izomféle ha megfeszítem a lábfejem (nem, nem a vádlim). Sejtettem, hogy ott el van dugva egy izom, de nem gondoltam volna, hogy egy hónapnyi guggolással ez ilyen szépen elő lehet csalogatni...
Ez a szép ebben az edzés formában: alig kell hozzá eszköz (főleg az első lépéseknél) és máris érzem a hatását. Persze nyilván a gyúróteremben - súlyokat emelgetve - sokat lehet egy hónap alatt fejlődni, de amióta tolom a CC-t gyakorlatilag nem nagyon volt izomlázam. Ellentétben a gyúrással: pl: amikor lábaztam, a lépcsőn is alig tudtam lemenni (akkor inkább az volt a mérce, hogy mennyire van izomlázam).
A húzódzkodás (3x50) Az első lépcső már nem okoz különösebb problémát, az utolsó sorozatnál szoktam csak érezni, hogy fáradnak az ujjaim itt is kellene szintet lépni, ezzel csak az egyetlen probléma, nincs megfelelő eszközöm a második szinthez, de majd csak megoldom valahogy, addig is igyekszem tökéletesíteni a technikám.
Összességében elmondhatom, hogy így egy hónap távlatában elég jól adaptáltam a feladatokat, és már most látszik az eredménye.
Lámpaoltás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése