A krav-maga 50 árnyalata

Az idei évad második edzése meglehetősen izgalmasra sikerült.

Még edzés előtt volt egy rövid beszélgetésem Marcival (instruktor), hogy legutóbb volt-e izomlázam.
Mondtam, hogy csak egy kicsi, majd sokat sejtetően mondta, hogy majd most...

Ebből (és a bemelegítésből) sejteni lehetett, hogy földharc, vagy valami hasonló lesz. Sikerült végül is eltalálni mert fojtás volt.


Először egy head blokkal kezdtünk, mintegy bemelegítésként, és annak a szabadításával (szembenyúlás, fej hátraveszítése) majd megrugdalás...

Utána jöttek a különböző fojtási fokozatok: Amikor még éppen el akarnak kapni, amikor már elkaptak, és amikor már befogtak, és csak másodpercek vannak hátra... Ez utóbbi a legizgalmasabb, mert itt már magas, a pánik faktor. Mint a mellékelt ábra mutatta (az egyik kolléga konkrétan  megnézte a helyes fojtási technikát Marcin, aki el is ájult) kb. 4 másodperc alatt elveszti az ember az eszméletét, tehát gyorsan kell szabadítani, legalább annyira, hogy levegőhöz jusson az ember, a többit majd utána. A gyakorlás során előfordult sokszor, hogy pl. nem érte el a partner, a szememet, vagy egyszerűen átcsúszott  egy head blockba ami azért egy fokkal kellemesebb helyzet, mert szabadulni is könnyebb, meg mellesleg jobb az oxigén ellátás.

Tanultam megint valami újat, a fojtásnak létezik egy olyan fajtája is amikor nem az egész nyakat fogják át, hanem (hátulról) gyakorlatilag a nyakizom, és a gégecső találkozásánál marnak a nyakba + hátulról a hüvelyk ujj is szorít. Ez egyrészt baromira tud fájni, másrészt nem a torkot szorongatják, hanem célzottan a nyaki ütőeret (a szabadulási technika nem változik, csak az érzés)

A végén jött a szokásos párna szekció, majd a csukott szemes támadás.

Majd elvezetésként némi kesztyűzés.
Itt volt a következő történelmi pillanat, megszereztem az első klasszik monoklimat (na nem olyan mint a filmekben hogy a szemem körül fekete karika, csak egy diszkrét piros volt a szemem körül). valahogy úgy sikerült, hogy belekukucskáltam a kesztyűbe, ami kicsit lecsúszott, és valószínűleg a varrás cibálhatta meg a jobb szemem.
Így közel 2 nap távlatában már annyira nem zavaró, csak viszket  marhára, és bónuszként indul az izomláz a nyakamban és az állkapcsomban (hogy ott milyen izom lehet, az t nem tudom, de érzem...)

Rozsdapattintó

Úgy néz ki, hogy a Szeptemberi terv 33%-on áll, ami több mint a semmi, de még nagyon kevés. Egyelőre a futásról letettem, de legalább heti 2 alkalommal bringázok (ez csak addig áll amég szerelőnél van a kocsi, és vonattal közlekedem, utána majd a rossz időre fogva abbahagyom tavaszig...)

Szóval tegnap lejutottam edzeni. Kicsit fura volt a szitu. Úgy éreztem magam mintha először mennék: a régi arcok, kevés kivétellel eltűntek, de ez nem baj, mert vannak helyette újak.
Tartottam, tőle, hogy már az elején kidőlök (mert olyan sokat edzettem egész nyáron), de meglepően jól bírtam. A bemelegítés hamar eltelt (kivéve néhány pillanat az erősítésnél), majd jött a kés (azt hitszem ezt nem lehet eleget gyakorolni) az alapokat vettük: hadonásznak, kés a nyakon, mindezt mindenféle távolságból.

A legjobb rész az volt, hogy miután reccsent egy jó nagyot a térdem, szólt Marci, h akkor 10 guggolás (hiába: hatodik érzék...) ezt azért kihagytam. majd jött a párna. Kicsit szomorúan konstatáltam, hogy az általam hőn szeretett piros (kicsit nagyobb, és vékonyabb) párna kihaló félben van, és kénytelen leszek hozzászokni a feketéhez. De hiába no : "Ez az életben nem ám így megy..." Toltunk 3 kört majd kifulladva jöttek a tanult gyakorlatok csukot szemmel.
A végén volt keményítés is (titkon reméltem, hogy  erre nem sok idő maradt, de tévedtem) aztán már csak a nyújtás, és a hazaút maradt. Mindenesetre régen aludtam ilyen jól...

Warmup

Kb. 1 éve írtam utoljára blogot.

Azóta sok (ár)víz lefolyt a Dunán. Elköltöztem, munkahelyet és autót is váltottam. Szóval kicsit húzós volt az elmúlt egy év, de újra itt vagyok.

A terveim között szerepel, hogy szeptembertől újra nekiesek az edzésnek: fegyenc és krav együtt, sőt még futni is akarok. Persze ismerem magamat, ha a fele sikerül akkor már annak örülök.

Minden esetre írni fogom a blogot, ha lesz esemény...

Addig is minden olvasómnak és sporttársamnak jó edzést kívánok!

KM: Búgócsigusz

Tegnap némi zavar támadt a térerőben, és Nem Marci tartotta az edzést hanem az egyik kollégája (és ha jól tudom tanítványa). Szóval összevont móka volt, de nem is bántam mert jó sokan voltunk és így érdekesebb.
Kezdetnek érintőzünk, és közben Zoli sem volt rest, járt körbe egy szivacs rúttal csapkodva, és akit eltalált az hozzácsapott 5 guggolást a programhoz. Azt hiszem, hogy ideje lenne felvenni a lábszárvédőket, mert kb. az első nyolc lábas érintésben benne volt az a négy amivel határozottan sikerült érinteni a sípcsontjaimat, és a bokáimat, úgyhogy onnantól kezdve inkább kézzel dolgoztam. A bemelegítés jó hosszú volt, vagy fél óra, és sokat nyújtottunk és árnyékoltunk, és volt egy kis szabad harc is. Jöttek mentek az emberek késsel vagy pajzzsal, és ezeket kellet levédeni vagy a pajzsot letámadni.
Kifejezetten technikát nem sokat vettünk, inkább az árnyékolást cseréltük semi-contact-ra. két felállás volt az egyik: Fojtásból szabadulás finoman (nem leápolva a támadót) majd az újratámadás után (egyenes ütés) megnyugtatni (ártalmatlanítani) az ellenfelet.
a másik amit gyakoroltunk: Félköríves rúgás, térdelés, majd könyök. Mindezt úgy  hogy csak az egyik oldallal dolgoztunk (csak jobb,  vagy csak bal).
A végére elővettük újra az érintőst, de ezúttal párokban dolgoztunk és néha cseréltünk. Természetesen nem maradhatott el a fekvő-felülés-guggolás hármas sem, ezzel csak az volt a gond, hogy egyszerre kellet őket csinálni a gyakorlatok között.
A végére úgy néztem ki mint aki lezuhanyozott, és a ruháit frissen vette ki a mosógépből (még a törülközöm is.) Úgy ment el a másfél óra, hogy észre sem vettem.

KM: Chuck Norris

A tegnapi edzés után még ma is kába vagyok kicsit. Mondjuk az is segített, hogy kb. éjfélig pörögtem tőle, aztán egyszer csak olvasás közben elaludtam...
Jól indult a bemelegítés, főleg, hogy már volt 40 fok a teremben, és így nem fáztunk annyira. Kezdtük egy kis páros érintőssel, majd megfejeltük azzal, hogy az egyik fél hol egykézel, hol egy lábon dolgozott.
Aztán indult a technika: rugdalni egymást egy órán keresztül.
Felkaptuk a párnékat és indult a buli. Először csak egyenes tolórúgás volt. ez a második védővonal, ha meg akarnak támadni (az első -ha elég nagy a távolság- az elfutás) A technika végtelenül egyszerű: toló mozgással kel megrúgni az ellenfél felsőtestét (ilyenkor a párnát felfektetjük a mellkas-hasfal vonalra és azt rúgjuk). Kaptam is egy-két elég szép gyomrost főleg a vége felé amikor belelendültünk. Utána jött a még nagyobb távolságra szánt tolórúgás: A szökkenéses, és a lépéses ezzel még lehet fél-egy métert nyerni, és még nagyobb távolságból (és erővel) lehet rúgni. aztán ugyan ezt oldalról is. Így leírva nem tűnik olyan borzasztónak, de ott csinálni erős volt. Megittam kb. 2-2,5 liter vizet hozzá, és a végére már nem is nagyon tudtam, hogy pontosan mit csinálok. A végén levezetésnek volt egy kis keményítés, már ezt a kollégával inkább mutatóba csináltuk, a mozdulatot gyakorolandó, mert mindketten edzés előtt ettünk, és valahogy nem volt kedvünk hányni. Persze egy ilyen pörgős óra után sok nyújtás is volt, amit már próbáltam újra rendesen megcsinálni, de az összes alkatrészem tiltakozott.
A Krav-Magában mindig mondják, hogy a megelőzés a legfontosabb, és ez így is van. Ez leginkább fejben kezdődik: Ha magabiztos vagyok (és ezt érezni is lehet a kisugárzásomból) kisebb az esély hogy belém kötnek, mert nem tűnök könnyű prédának, de ha mégis,  még lehet, hogy ki tudom magyarázni amivel időt nyerek és még mindig lehet futni, és csak a következő fokozat a tolórúgás. Ha  ha ez megtörtént, akkor a kocka el van vetve, és itt már csak a másikon múlik, hogy mi lesz a végkimenetel. Lehet szerencsénk és egy jól kivitelezett rúgás megijeszti, vagy a földön tartja, amég el tudunk menekülni, de ha nem sikerült valamiért, akkor onnan nincs mese (Andersen meghalt) támadni kell, és agresszívan megoldani a helyzetet.

KM kilencedik nap: A zombik támadása

Kétségtelen, hogy most olyan edzésünk volt ami kellemesen meghajtott: Ez a több támadó elleni védekezés.
Már a bemelegítésnél is lehetett sejteni, hogy nem feltétlen technikára fogunk menni, mert az induló futkorászás kimaradt. Helyette sok-sok ugrálás volt mindenféle feladattal ami javítja a mozgás koordinációt. Ez olyan mint a dobolás: mindig is tiszteltem azokat akik négy végtaggal külön külön ritmust tudnak ütni, és még tudják is hogy mit csinálnak. Ez hasonló volt.  Az alapfelállás, hogy ugrálni kellet váltott lábbal, és ehhez kaptunk feladatokat. pl: egyik kéz kalapács ütés a másik karkörzés. Nekem, azon túl, hogy rohadtul figyelnem kellet mit csinálok egy másik gyengém is előjött. Ez a vádlim, ami nincs hozzászokva az ilyen ugráláshoz...
Hármas párokba álltunk össze és indult a mutatvány. Az első feladat a zombizás volt. Ez viszonylag egyszerű csak jó állóképesség kell hozzá (futók előnyben). A lényeg a következő: adott két támadó akik nyújtott karral jönnek feléd (innen a zombi név) és meg akarnak fojtani, neked pedig meg kell akadályozni. A dolog egyszerűnek tűnik, ellököd a kezét és elfutsz a másik irányba. a probléma ott indul, hogy ketten vannak, így két ember re kell figyelned, és folyamatos támadás alatt vagy. Két alapszabály van: Ne kerülj középre: Mindig úgy kell mozogni, hogy ne te legyél középen, az ideális állapot ha a két támadó egymás mögött van, és így gyakorlatilag csak az egyik tud támadni, így majdnem olyan mintha egy támad lenne. A másik szabály, hogy ne fordíts hátat egyiküknek se, menekülés közben (azt hiszem ezt nem kell magyarázni). Ami még fontos: a folyamatos mozgás. Az egész órát gyakorlatilag ilyen jellegű támadásra építettük. Ennél kicsit keményebb volt amikor már párnára kellet dolgozni különböző  variációkban hol csak ütni a párnás és az oldalról támadót közben megoldani, hol mindketten párnával jöttek. Ezen kívül még egy vicces feladat volt. a védekező megállt a falnál, a két támadó a falhoz képest 45fokot zárt be. A feladat rendkívül egyszerű volt kivédeni minél több körívest. Csak hát az a probléma, hogy a támadóknak 4 kezük van, a védekezőnek meg kettő. Ennek megfelelően elég sok ütés becsúszott, vagy nem volt pontos a védés, de pont az volt a cél, hogy egyszerre minél több felé tudjuk figyelni.

KM nyolcadik nap

Kellemes edzés volt a tegnapi: nem volt túl kemény, de mégis elég. Kevesen voltunk, és így több levegő is volt (azért nem túl sok). A bemelegítéshez érintőztünk, de meg volt csavarva: mivel kevesebben voltunk csak a terem felét használtuk, és így sokkal izgalmasabb volt.
A technikák viszonylag ismertek voltak, egyenes ütések rúgások és persze a védekezés. Amit kiemelnék az inkább a rúgások védése. Az első amit gyakoroltunk az a taposó rúgás, ami igen hasznos tud lenni minden helyzetben amikor még nincs közel a támadó (kézzel nem érem el, de meg tudom rúgni) így eltántorítva a további támadástól, vagy egyszerűen csak időt nyerek vele, hogy felkészüljek a következő támadásra.
A védése viszonylag egyszerű. Ugyan az, mint az egyenes ütés (szúrás) védése alkarral. gyakorlatilag el kell kanalazni az alkarral a lábat majd oldalra lemozogva visszatámadni. Az egyik ilyen rúgás közben sikerült leamortizálni a lábamat: ahogy emeltem támadásra (nem kifejezetten lassított felvételként) a kolléga már odahúzta a karját, és találkoztunk. Gyakorlatilag sípcsonttal könyéken rúgtam, ami nem neki fájt első sorban. A ágék rúgás védése pepitában ugyan ez, csak azt lábal kell kivitelezni. Mivel kicsit lesérültem, ez be is határolta a későbbi csukott szemes támadásaimat is, és a legvégén ott volt a párna. Ilyen is már régen volt, kifejezetten jólesett. Elfáradtam ugyan, de mégis nagyon jó volt a közérzetem.

Mondanom sem kell, hogy az óra végén patakokban folyt rólam a víz, és persze törölköző nem volt nálam...