Háát... Megkezdtem az utolsó (egyben a legnehezebb) gyakorlat első lépését is, ez nem már mint a kézállásban fekvő. Na persze nem ezzel kezdtem, csak a sima fejenállással. A feladat viszonylag egyszerűnek tűnik: álljál fejen 30 másodpercig. Aki már olvassa a blogomat, sejtheti, hogy azért ez nem teljesen így van. Amikor "felugrottam" a fejenállásba meg is lepődtem, hogy egyből sikerült, tekintettel, arra a tényre, hogy a gyertyát nem tudtam megcsinálni. Szóval 30 másodperc: mire kinyújtottam a lábam mát a fejemben volt az összes vérem, és csak a légzésemre figyeltem, hogy egyenletes legyen; az első 20 másodpercben sikerült is kivitelezni, bár a számolás is külön nehézséget okozott ebben a helyzetben, így csak sejtettem az eltelt időt. Amikor lejöttem az első gondolatom az volt hogy "hú b...meg!" (addig nem nagyon tudtam gondolkodni) Aztán megnéztem a planetárium rövidített előadását, majd visszatért minden a normál kerékvágásba. Aztán ugyanezt eljátszottam még kétszer, majd elégetetten állapítottam meg, hogy csak kicsit fáj a fejem és a magasságom nem csökkent 3 centinél többet.
A híd viszonylag könnyen ment, sikeresen teljesítettem a 2x25-öt, legközelebb megcélzom a 2x50-et.
A jövő héttől már a jó magaviselet fedőnevű programot fogom tolni.
Lámpaoltás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése