Tegnap némi zavar támadt a térerőben, és Nem Marci tartotta az edzést hanem az egyik kollégája (és ha jól tudom tanítványa). Szóval összevont móka volt, de nem is bántam mert jó sokan voltunk és így érdekesebb.
Kezdetnek érintőzünk, és közben Zoli sem volt rest, járt körbe egy szivacs rúttal csapkodva, és akit eltalált az hozzácsapott 5 guggolást a programhoz. Azt hiszem, hogy ideje lenne felvenni a lábszárvédőket, mert kb. az első nyolc lábas érintésben benne volt az a négy amivel határozottan sikerült érinteni a sípcsontjaimat, és a bokáimat, úgyhogy onnantól kezdve inkább kézzel dolgoztam. A bemelegítés jó hosszú volt, vagy fél óra, és sokat nyújtottunk és árnyékoltunk, és volt egy kis szabad harc is. Jöttek mentek az emberek késsel vagy pajzzsal, és ezeket kellet levédeni vagy a pajzsot letámadni.
Kifejezetten technikát nem sokat vettünk, inkább az árnyékolást cseréltük semi-contact-ra. két felállás volt az egyik: Fojtásból szabadulás finoman (nem leápolva a támadót) majd az újratámadás után (egyenes ütés) megnyugtatni (ártalmatlanítani) az ellenfelet.
a másik amit gyakoroltunk: Félköríves rúgás, térdelés, majd könyök. Mindezt úgy hogy csak az egyik oldallal dolgoztunk (csak jobb, vagy csak bal).
A végére elővettük újra az érintőst, de ezúttal párokban dolgoztunk és néha cseréltünk. Természetesen nem maradhatott el a fekvő-felülés-guggolás hármas sem, ezzel csak az volt a gond, hogy egyszerre kellet őket csinálni a gyakorlatok között.
A végére úgy néztem ki mint aki lezuhanyozott, és a ruháit frissen vette ki a mosógépből (még a törülközöm is.) Úgy ment el a másfél óra, hogy észre sem vettem.
2012. augusztus 9., csütörtök
2012. augusztus 2., csütörtök
KM: Chuck Norris
A tegnapi edzés után még ma is kába vagyok kicsit. Mondjuk az is segített, hogy kb. éjfélig pörögtem tőle, aztán egyszer csak olvasás közben elaludtam...
Jól indult a bemelegítés, főleg, hogy már volt 40 fok a teremben, és így nem fáztunk annyira. Kezdtük egy kis páros érintőssel, majd megfejeltük azzal, hogy az egyik fél hol egykézel, hol egy lábon dolgozott.
Aztán indult a technika: rugdalni egymást egy órán keresztül.
Felkaptuk a párnékat és indult a buli. Először csak egyenes tolórúgás volt. ez a második védővonal, ha meg akarnak támadni (az első -ha elég nagy a távolság- az elfutás) A technika végtelenül egyszerű: toló mozgással kel megrúgni az ellenfél felsőtestét (ilyenkor a párnát felfektetjük a mellkas-hasfal vonalra és azt rúgjuk). Kaptam is egy-két elég szép gyomrost főleg a vége felé amikor belelendültünk. Utána jött a még nagyobb távolságra szánt tolórúgás: A szökkenéses, és a lépéses ezzel még lehet fél-egy métert nyerni, és még nagyobb távolságból (és erővel) lehet rúgni. aztán ugyan ezt oldalról is. Így leírva nem tűnik olyan borzasztónak, de ott csinálni erős volt. Megittam kb. 2-2,5 liter vizet hozzá, és a végére már nem is nagyon tudtam, hogy pontosan mit csinálok. A végén levezetésnek volt egy kis keményítés, már ezt a kollégával inkább mutatóba csináltuk, a mozdulatot gyakorolandó, mert mindketten edzés előtt ettünk, és valahogy nem volt kedvünk hányni. Persze egy ilyen pörgős óra után sok nyújtás is volt, amit már próbáltam újra rendesen megcsinálni, de az összes alkatrészem tiltakozott.
A Krav-Magában mindig mondják, hogy a megelőzés a legfontosabb, és ez így is van. Ez leginkább fejben kezdődik: Ha magabiztos vagyok (és ezt érezni is lehet a kisugárzásomból) kisebb az esély hogy belém kötnek, mert nem tűnök könnyű prédának, de ha mégis, még lehet, hogy ki tudom magyarázni amivel időt nyerek és még mindig lehet futni, és csak a következő fokozat a tolórúgás. Ha ha ez megtörtént, akkor a kocka el van vetve, és itt már csak a másikon múlik, hogy mi lesz a végkimenetel. Lehet szerencsénk és egy jól kivitelezett rúgás megijeszti, vagy a földön tartja, amég el tudunk menekülni, de ha nem sikerült valamiért, akkor onnan nincs mese (Andersen meghalt) támadni kell, és agresszívan megoldani a helyzetet.
Jól indult a bemelegítés, főleg, hogy már volt 40 fok a teremben, és így nem fáztunk annyira. Kezdtük egy kis páros érintőssel, majd megfejeltük azzal, hogy az egyik fél hol egykézel, hol egy lábon dolgozott.
Aztán indult a technika: rugdalni egymást egy órán keresztül.
Felkaptuk a párnékat és indult a buli. Először csak egyenes tolórúgás volt. ez a második védővonal, ha meg akarnak támadni (az első -ha elég nagy a távolság- az elfutás) A technika végtelenül egyszerű: toló mozgással kel megrúgni az ellenfél felsőtestét (ilyenkor a párnát felfektetjük a mellkas-hasfal vonalra és azt rúgjuk). Kaptam is egy-két elég szép gyomrost főleg a vége felé amikor belelendültünk. Utána jött a még nagyobb távolságra szánt tolórúgás: A szökkenéses, és a lépéses ezzel még lehet fél-egy métert nyerni, és még nagyobb távolságból (és erővel) lehet rúgni. aztán ugyan ezt oldalról is. Így leírva nem tűnik olyan borzasztónak, de ott csinálni erős volt. Megittam kb. 2-2,5 liter vizet hozzá, és a végére már nem is nagyon tudtam, hogy pontosan mit csinálok. A végén levezetésnek volt egy kis keményítés, már ezt a kollégával inkább mutatóba csináltuk, a mozdulatot gyakorolandó, mert mindketten edzés előtt ettünk, és valahogy nem volt kedvünk hányni. Persze egy ilyen pörgős óra után sok nyújtás is volt, amit már próbáltam újra rendesen megcsinálni, de az összes alkatrészem tiltakozott.
A Krav-Magában mindig mondják, hogy a megelőzés a legfontosabb, és ez így is van. Ez leginkább fejben kezdődik: Ha magabiztos vagyok (és ezt érezni is lehet a kisugárzásomból) kisebb az esély hogy belém kötnek, mert nem tűnök könnyű prédának, de ha mégis, még lehet, hogy ki tudom magyarázni amivel időt nyerek és még mindig lehet futni, és csak a következő fokozat a tolórúgás. Ha ha ez megtörtént, akkor a kocka el van vetve, és itt már csak a másikon múlik, hogy mi lesz a végkimenetel. Lehet szerencsénk és egy jól kivitelezett rúgás megijeszti, vagy a földön tartja, amég el tudunk menekülni, de ha nem sikerült valamiért, akkor onnan nincs mese (Andersen meghalt) támadni kell, és agresszívan megoldani a helyzetet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)