A halál 3 órája

Tegnap megvolt az első dupla KM edzés is... Korábban voltam már szemináriumon (időben kicsit hosszabb), de az más volt. Ott kb. óránként volt 5-10 perc szünet és akkor lehetett enni inni. Itt nem volt ilyen lehetőség, csak a két edzés közötti váltásnál. Az elején - mint minden edzés - kicsit nehezen indult a  dolog, fel kell még pörögni. A bemelegítés a szokásos volt: "futás össze-vissza, 2-3 méterenként irányváltás, kezek fönn"  (mit a bokszolóknál a fejvédelem). Közben véletlen szerűen fekvőtámasz, felülés guggolás, majd egy kis érintős játék (Kézzel kell érinteni fejet vállat hasat, lábbal térdet. Ez gyakorlatilag a gyors ütéseket szimulálja)  Volt még némi erő gyakorlat is párokban, az egyik félnek kellet 3 fekvőt vagy felülést csinálni, a másiknak meg kellett akadályozni. Aztán némi ízület átmozgatás, és kezdődhet a technikai rész. A "távolsági megelőzést gyakoroltuk" (tolórúgás) közelről, távolról, oldalról, folyamatosan mozogva. Igaz volt ütőpárna a kezünkben, de egy jól eltalált tolórúgás kb. olyan mint amikor elütnek. Repülsz 2-3 métert hátra, ha mégsem akkor még kicsit dolgoznak rajtad (ütések rúgások). Majd a végén "kicsi a rakás" (2 csapat: az egyik célja, hogy megvédje a medicinlabdát, a másiknak meg kell szereznie) Én feküdtem közvetlenül a labdára, és mindenki körülöttem rám. Az egész olyan volt mint az amerikai fociban.
A második edzés kicsit nehezebb volt:
A bemelegítés nem okozott problémát, mert már be voltak járatva az izmaim. Inkább a  fáradtság volt amit le kellett győzni. a bemelegítésre nem térnék ki külön, mert az kb. ugyan az volt. Még az elején a párokban megjelöltek 1-es és 2-es embert, ennek az egész edzés során jelentősége volt, mert amikor meghallottuk a saját számunkat, akkor a földön fekvő ütőpárnát kellet vadul gyepálni, mialatt a pár másik tagja nyomta a felülés, fekvő guggolás 3-ast. aztán vissza az eredeti gyakorlathoz. A technikából most a lökdösődés ruhamegfogása, átölelés,  szemből fojtás, és a nyak átkarolását vettük (kocsmai gyakorlatok). Itt sikerült elharapni a nyelvem, de nem csak a hegyét, hanem éreztem az egész fogsoromat rajta. A végén a tanultakat élet szerű (váratlan) szituációba ültettük át: csukott szemmel sétálsz majd valaki megtámad valamilyen tanult támadással, neked pedig meg kell oldani. Levezetésnek kesztyűzés volt, majd némi nyújtás. Az utolsó fél óra volt a legnehezebb, itt már a fáradtág miatt alig tudtam koncentrálni.

Az edzés intenzitást általában azon mérem, hogy hogyan vezetek haza: Ha viszonylag sportosan, akkor nem volt túl intenzív az edzés. Ha kényelmesen már már "sightseeing" üzemmódban, akkor jó volt az edés. Hát a tegnapi edzés után még ma reggel is csendesen elmélkedve jöttem dolgozni, és olyan kellemes fáradtságot érzek amit már jó régen nem éreztem.

Némi ízelítő: http://www.youtube.com/watch?v=h36-Dr90N2w